A balatonszárszói Soli Deo Gloria üdülőtelep története

Ma már egyházi körökben is főképp a fiatalok között ismeretlen ez a jelző, hogy SDG-s, mert nagyon régen 1921-ben kezdődött. Trianon után, amikor még nagyon fájdalmas a történelmi Magyarország széthullása, hiszen mintegy kétmillió magyar református kénytelen más országokban élni. Sok belső baj, reménytelenség, teológiai racionalizmus és liberalizmus feszíti és gyengíti a magyar református egyházat, akkor támad egy kicsiny mustármagnyi hit: a balatonkiliti-i teológus konferencián TÖLTÉSSY ZOLTÁN vezetésével néhány teológus felismeri, hogy egyházuk és szolgálatuk jövője csak belső megújulással, az élő Krisztussal összeköttetésben lehetséges. Igehirdetésük és minden más egyházi tevékenységük csak egyedül Isten dicsőségére történhet. Ezért alakult meg a SOLI DEO GLORIA DIÁKSZÖVETSÉG. Soli Deo Gloria: Kálvin János jelmondata, jelvénye: az égő szívet tartó kéz jelenti, hogy fogadalmam: "...szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem: Istennek dicsőséget adva 2 Tim 2,3. Te azért a munka terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze". Felelősen élni, tenni, szolgálni másokért... 

"Csodálatos kis ember volt ez a Töltéssy Zoltán. Micsoda hálás lángoló szeretet hevítette szívét Isten iránt. Látta, hogy at idők komolyak. Át tudott fogni széles területeket és biztos szemmel látta a tennivalókat. Kiváló szervező, példát adó vezér. Nem szeretett elmulasztani egyetlen alkalmat sem, fájt neki kihasználatlanul hagyni egyetlen percet is, Jézus Krisztus vitéz katonája volt. Hűséges, kitartó, győzelembiztos. A vele való barátság nemesítette az embert, kiragadta a hétköznapi élet fáradt egyhangúságából, távlatokat adott és lendületet. Tiszteletet parancsoló egész ember volt és befejezett életet élt." Emlékezik róla Dr.Kiss Barnabás főszolgabíró SDG-s senior, mert 1932 október 27-én fiatalon elhunyt. Levelei a Soli Deo Gloria Kiskönyvtár 1938.október 31-i számában megható, közvetlen hangneméről és komolyságáról tanúskodnak. Jellemző munkatempójára, hogy augusztus 21-november 1-ig 160 levelet írt, melyek a Diákmozgalom születésének dokumentumai. 1923-as őszi körlevélből már egy kiterebélyesedett baráti körről, munkatársakról és új kezdeményezésekről tudósít. Megemlítek néhányat közülük, mint egyházunk akkori jeleseit. Elsősorban Dobos Károly, Ecsedy Aladár, Szüts Ernő, Balogh Vilmos, Batta Zoltán, Vasady Béla, Ury Ferenc, Nagy András erdélyi lelkész, Csontos Béla, Jeszenszky József, Halasy Miklós és László Ödön. 

1925-ben már eldől: a Szövetség ne csak a teológusok, hanem az egész magyar református diákság szervezete legyen. Az alapszabály szerint a mozgalom immár a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége címet viseli. Fő célja: a református keresztyénség világnézeti és erkölcsi téren való propagálása. Tömöríteni kívánja azokat a diákokat, akik imádságos és biblia olvasó lélekkel készülnek a jövő küzdelmeire. Konferenciát szerveznek Göncön, majd Wekerle-telepen és már körvonalazódik, hogy szükség van egy állandó konferencia telepre, mely a diákok széles tömegét képes befogadni. Töltéssy és Dobos Károly stipendiummal az USA-ban, Pittsburgh-ben tanul és itt születik meg a SÁFÁRSÁGI MOZGALOM. Ők elhatározzák, hogy jövedelmük 10%-át Isten dicsőségére adják. Ebből az összegyűjtött tizedükből / itthon Ecsedy Aladár kezelte / kinyomtatták Szüts Ernő: Győzelem a halál felett című nagyszerű kis könyvét, mely hamar elfogyott. Majd Töltéssy megbízza vitéz Komáromi Jánost, hogy a könyv hasznából és az ő általa adott 50 dollárból, valamint Dobos Károly adományából, 80 dollárból "...szerezze meg Csonka magyarország legfelségesebb pontján szövetségünk számára azt a darab földet, ami nyaralója, konferencia helye és sporttelepe lesz a szövetség tagjainak. Egyben felszólította őket, hogy kapcsolódjanak be a Sáfársági mozgalomba, amit minden SDG-s még senior korában is kötelességének érzett. 1927-ben az SDG Szövetségnek mintegy ezer tagja van, 1937-ben 4150, a három utazó titkár munkája nyomán 63 városban 260 különböző csoport működött. 1939-ben 7000 és az 1940-es években már 8-9000 között mozog a taglétszám. Nem volt nagy egyesület, de országos szervezete, iratterjesztése és könyvkiadása révén valamint diákszociális munkája / internátusok és menzáján az étkeztetés olcsó megoldásával /,de legfőképpen nagyhatású konferenciáival az ifjúság széles rétegeire hatott.

Így vette meg 1928-ban a Szövetség Balatonszárszón a Nefelejts villát a Pusztavölgyi soron, egy hosszú nadrágszíj telekkel. Ez az Üdülőtelep a negyvenes években már 5 hold vízparti telekkel is rendelkező Konferencia Központ lett. Itt a diákok számára, egyszerű körülmények között, olcsó lehetőséget biztosítottak a testi - lelki felüdülés számára. A Telep jelentőségét mutatja, hogy területén fennállása alatt kétszáznál több konferenciát tartottak, s ez minimálisan 20 000 résztvevőt jelent. Ezek a fiatalok életük egyik legkedvesebb élményének tekintik azt a pár napot, amit itt tölthettek. Sokan voltak akik gondolkodásmódjuk megváltozását, megtérésüket köszönhették egy - egy konferencián való részvételükkel. Ezzel együtt itt kezdtek megismerkedni a magyar élet valóságával, értékeivel, hibáival, a változtatás elképzelt módozataival.

Minden nyáron külön konferenciái voltak a középiskolás diákoknak, külön fiúknak, leányoknak, alsósoknak/ 10-14 év /, felsősöknek/ 14-18 év /. De legnagyobb hangsúly minden évben az egyetemisták, főiskolások konferenciáira esett. Előadóik között püspökök, egyetemi professzorok, lelkészek, írók, művészek találhatók. Igen kedvelt alkalom lett 1940-től a zsoltár és népdal konferencia. Rendszeresen találkoztak a Szövetség senior tagjai és természetesen itt Szárszón tartotta az SDG vezetősége megbeszéléseit, aminek záróaktusa az évi közgyűlés volt a református templomban, az új országos tisztikar beiktatásával. Minden konferenciai nap a reggelizés után bibliatanulmánnyal kezdődött. 10-15 fős csoportokban a telep területén elszéledve ugyanazt a bibliai textust vették sorra minden csoportban. A magyarázatot megbeszélés követte. Délelőtt előadás hangzott el hozzászólásokkal, vitákkal. A délután szabad volt fürdésre, játékra, kirándulásra. Este felé még egy előadás volt, vacsora után pedig tábortűz műsorral/ mese és versmondás /, népdalokkal, zsoltárokkal. Itt különösen Balla Péter népdaltanításai voltak élvezetesek.

1934-ben a Szövetségben egy bizonyos generáció váltás is végbemegy. Új korszak veszi kezdetét a főtitkár Dr.Soos Géza lesz, aki élő hitével, lelkes Igehirdetéseivel, személyiségének tüzével és önmagát nem kímélő áldozatvállalásával kimagasló vezetője lesz az értelmiségi ifjúságnak.

Szárszó a diákok sáfársági filléreiből tovább fejlődött. A kezdet sátortábora után három fabarakk épült. Mindegyikben 40 férőhely, húszan alul, húszan felül szalmazsákokon. Igazán a legpuritánabb módon, ami bizonyította, hogy itt azon van a hangsúly, ami a lelkekben történik, a külsőségek másodrendűek. Az előadó és ebédlő helyiség a telep közepén, a völgyben volt, egyik oldalán nyitott fabarakk asztalokkal és lócákkal. Darvas József írása megörökíti a telep hangulatát:"Egy kicsit olyan ez a telep, mint valami nomád táborhely. Nincsenek összkomfortos folyóvizes szobák és szépen berendezett hálótermek. Deszkadarabokban egymás fölött álló, goromba faragású, kemény deszkapriccsek vannak, az étkezés félig az ég alatt, terítetlen hosszú, kecskelábú asztaloknál történik, fürdőszobának meg ott a Balaton. A testi kényelem külső feltételei nem mindenben hiánytalanok, de ez egészen stílszerű is, mert akik idejönnek, lélekben sem a tespedő nyugalmat, a kényelmes elpihenést keresik." " Tíz évvel ezelőtt voltam itt először, akkor még mint fiatal diák. Még ma is emlékszem, milyen felszabadító hatással voltak rám az itt töltött napok."         

1937-ben épült két somogyi stílusú téglaépület 92 férőhellyel. 1947-ben pedig új konyha a Nefelejts villa mellett. Minden bővítéshez a szövetség tagjai járultak hozzá egy-egy négyszögöl föld árának megajánlásával és kifizetésével, gyümülcsfa csemeték megvételével és elültetésével. A földterület megmunkálásában is a konferenciázó diákok segítettek. Az egész telep diákok filléreiből és a felnőtt SDG-sek sáfáradományaiból tartotta fenn magát. A mindenkori üdülőtitkárnak kellett gondoskodnia az elhelyezésről, a főzésről, a községi bejelentkezésekről, az utazási igazolásokról, a konyhakert gondozásáról, a gondnok elszámoltatásáról, majd a háború után az élelmiszerjegyek rendezéséről. 

A szárszói konferenciák alapvetően a diákság lelki életének kérdéseivel foglalkoztak. Az SDG szövetség ünnepélyesen felavatott tagjai vállalták a rendszeres bibliaolvasást s minden kérdésükre keresték az isten Igéje szerinti választ. Ez az alapvető elkötelezettség azonban nem lett világtól elforduló, szemellenzős magatartássá, sőt a teljes életre törekvés arra kötelezett, hogy az élet minden területén, a társadalom, a család, a hivatás, az erkölcsi tisztaság és a magyarság nehéz kérdéseire is keressék a hívő ember számára elfogadható választ.

1934-ben indult meg a kezdeményezés " Magyar Testvériség Konferencia" néven, amelyik a diákok mellett a paraszt és iparos fiatalokat is hívta, hogy a fennálló társadalmi különbségeket, áthidalásuk módját és lehetőségeit közösen tárgyalják meg. Ezeknek a konferenciáknak beérett gyümölcse lett az 1942-es és '43-as népi írók konferenciája. E két híressé lett konferencia előkészítésében nagy szerepe volt az 1940-ben a Szövetség felnőtt, már dolgozó, öntudatos és az ország gondjaiban felelősséget vállaló, Kabay Márton körének útkereső, fiatal értelmiségiei. Egyik legfontosabb tettük, hogy szoros kapcsolatot teremtettek a Magyar Élet kiadóval, ezáltal a népi írókkal. A kiadó tulajdonosa Püski Sándor számtalan előadást tartott már a Szövetségben és így lett a MAGYAR ÉLET KONFERENCIÁK egyik fő szervezője.

Ilyen előzmények után került sor az 1942.évi munkás, paraszt, értelmiségi együttlétre. Rendkívüli jelentőségű volt a kb. 130-150 résztvevő együttléte és vitája. Kiss Sándor bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a feladat: megoldás keresés az eljövendő Magyarország felépítéséhez. Veress Péter összefoglalójában szükségesnek ítélte a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalok további találkozásait. E februári találkozón Soos Géza meghívta a jelenlévőket a június végi Magyar Élet Táborra, melynek jelszava: "Ifjúság a magyar szellemért" volt, erre mintegy 300-an jöttek össze írók, nevelők, lelkészek, szellemi és fizikai munkások, ipari tanulók, diákok és paraszt fiatalok. A fő előadó Németh László volt. Előadásának címe: Érték és igazság a magyar irodalomban és a történetírásban. A hallgatóság megtelik kíváncsi érdeklődéssel. Nem az író sztárnak kijáró érdeklődés ez, inkább a szellem iránti heves nyugtalanság az iránt a magyar szellem iránt, amelynek egyik képviselője Németh László. Látszatra fiatal, alig valamivel több 40 évesnél, de mi van e mögött a 40 év mögött? Kutató tekintetében egy gyermek pajkossága villan, örök diákra emlékeztet hajlott testtartásával. Ez volna a rettegett kritikus, aki Dávidként vállalkozott arra, hogy leterítse a Góliáth Szekfü Gyulát, ez volna az, aki megteremtette korunkban a komoly színikritikát, s akinek minden műve vihart támaszt az irodalmi közéletben. Németh László az új magyar történelmi érzés kialakításáról beszélt. Az írói igazságszeretetet állította oda legfőbb zsinórmérték gyanánt minden szellemi munkás szeme elé, mert ebben látja a legjobb ellenszert a kor betegségeire...Szerinte újra kell fogalmaznunk történelmi hivatásunkat. Ha felfedezzük a magyarság mély belső értékeit, a népi kultúrát, akkor megváltozik európai helyzetérzésünk is, Kelet és Nyugat határán felismerjük a Széchenyi által megpillantott igazságot: Kelet népe vagyunk. A jövőben egyre kevésbé akarunk a nyugati kultúrák lerakodóhelye lenni. Józan ítéletünk azt parancsolja, hogy a távoli kapcsolatok helyett legközvetlenebb keleti szomszédainkkal teremtsünk összeköttetést. Az európai kultúrában új hangot, egyéni színt jelent a magyar nemzeti kultúra.

A találkozó mély benyomást tett magára Németh Lászlóra is. visszaemlékező kötetében / Homályból-homályba 1977./ erről így ír:" Hogy a két előadáson miről is beszéltem, azt most már csak Vatai László emlékezetemben maradt megjegyzéséből gyanítom, hogy tulajdonképpen nem az igazságról, hanem a valóságról beszéltem...Este egy egész kis csoport kísért át Földvár széléig, a birkalegelőn, s másnap, mikor felébredtem, s a nyüzsgő táborra gondoltam / a rám sugárzó leányszemekre is talán /, nem tudtam megállni, hogy elhatározásommal ellentétben megint át ne sétáljak Szárszóra. S ott voltam ezután minden nap, reggeltől sötétedésig, egészen a szombati táborzárásig. Továbbra is a szünetek vonzottak inkább, nem az előadások és hozzászólások. Az ebéd és a délutáni előadás közt két órán át pihenőt, fürdési időt hagytak, s főkénet ez alatt fürödtem én a magam megtalált elemében- e lelkesedő és viszontlelkesítő, a régitől annyira elütő, s érezhetően rajtunk felnőtt értelmiségi ifjúságban. Egy-két hónap múlva így emlékeztem vissza naplójegyzetemben erre a rég hiányzó fürdőzésre:" Szárszón a homokparton egy fiatalember ült mellém beszélgetni. Lassanként 15-20-an is odakérezkedtek fiúk és leányok. Ott sütöttük ki a régi magyar könyvtár terveit. S ott egy negyedórára azt éreztem: igen így körülvéve, így gyönyörű szellemi embernek lenni...Ez az este-mintha csak önnön variációit hegedűlte volna: a páros társalgást, a rokon lelkek közbeszólását, az abból kipattanó tervet, a ragyogó megigézett jövőt-ez újra és újra megismétlődött."..." alig telt bele 10 nap, a fáradt és kedvetlen ember úgy tele volt fénnyel, tervvel és igazi reménységgel, mint hosszú évek óta sosem." Igen ezt cselekedte Szárszó lelke hangulata, amit minden itt konferenciázó megérzett, átélt.

Ezek után került sor Balatonszárszón a nevezetes 1943. augusztus 23-29. közötti Magyar Élet Konferenciára. Dr. Soos Géza a Szövetség elnöke külügyminisztériumi vezető tisztviselő és az Ellenállási Mozgalom aktív tagjaként a háttérbe kell húzodnia, de az evangéliumi vonalat képviseli a Szövetség alelnöke, Bognár István, lelkésze pedig Dr. Kiss Sándor. A nagyszabású konferencián mintegy 480 fő vett részt, a szervezésben a Kabay Márton kör élén Havas Gáborral, a Magyar Élet Könyvbarátainak társasága Püski Sándor vezetésével oroszlánrészt vállaltak. Németh László mellett Veress Péter, Féja Géza, Erdei Ferenc, Karácsony Sándor, Darvas József, Nagy István, Gulyás Pál és Püski Sándor voltak az előadók. Az elhangzott előadásokról nem készült jegyzőkönyv, így azokról csak töredékesen lehet beszámolni, de a korabeli sajtó szinte naponként foglalkozott vele. Ennek a találkozónak az eredménye valóban eljutott Magyarország minden zugába. Nagy Sándor Béla az SDG egyik alapítója így nyilatkozott:" Ahol a szellem emberei igaz szóval beszélnek, ott a lelkekben valami maradandó érték támad, amely tettekre serkentő hitté válik." E konferencia után erősebbé és hatékonyabbá vált az SDG szövetség munkája az ellenállásban. Központjában a Kálvin tér 8. alatt és a konferencia telepen folyik az üldözöttek: a baloldali magyarok, lengyelek, hollandok, zsidók rejtegetése és mentése. 1944. március 19. után sokan kerülnek a Gestapo feketelistájára. Elsősorban Dr. Soos Géza, aki bujkálás után kénytelen külföldre menekülni, egyedül hagyva feleségét Tüdős Ilonkát és három kisgyermekét, édesanyját. A Mohai út 9. szám alatti budai villában élik át az ostrom minden gyötrelmét.

A háború után az ébredező élni akarás olyan lelki szomjúságba torkollik, mely kívánja a megbocsájtást, a békességet, a biztonságot és a reménységet. Lelki ébredés söpör végig a Református egyházon és az SDG Szövetség ennek a szolgálatába áll. Soos Géza kénytelen családjával együtt emigrálni, Bognár István az ostrom alatt aknaszilánktól életét veszti. Barcza Gedeon lesz az új elnök. 1946-47-ben Szárszó még a jelentkezettek felét sem tudja befogadni. Konferenciák, csendes napok, evangélizációk késztetik a kor református ifjúságát, hogy helyezze életét az igazi fundamentumra: Jézus Krisztusra. Most szinte teljesen az evangéliumi vonal érvényesül, a szolgálattevők élén Dr.Kiss Sándor, Morvay István, Bartha Ferenc, Farkas József és az Orgoványi házaspár mellett lelkes fiatal, égő hitű SDG-sek találkoznak a Központi szerda esték nagyszerű alkalmain és mennek az iskolákba újra kezdeni az SDG-s munkát. Így  1945-től 1950-ig az SDG Diákszövetség az ébredés tüzének fáklyavivője a KIE, a Pro Kriszto, a MEKDESZ és a Bethánia Szövetség mellett.

Sajnos 1950-ben az SDG Szövetség a többi egyesülethez hasonlóan megszűnik. Alapszabálya értelmében minden ingó és ingatlan vagyona a Magyarországi Református Egyház tulajdonába ment át. Az ingatlan államosítása tehát már a Református Egyház törvényes tulajdonával történt. A konferencia telep állami tulajdon lett, s a SZOT rendelkezett a kezelői joggal.  

1952 februárjában váratlanul megjelentek a Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal küldöttei, s leltározták a telepet felszerelésével együtt.       Ez a leltározás egyben a balatonszárszói Soli Deo Gloria Diákszövetség Konferencia telep eddigi életének a megszüntetését is jelentette.

Dr. Vörös Károlyné Juhos Magda